Napkelte az ősidők nyomában – ezrek ünnepelték a nyári napfordulót Stonehenge köveinél
Békés tömeg gyűlt össze szombat hajnalban a dél-angliai Stonehenge fennsíkján, hogy együtt köszöntse az év legrövidebb éjszakáját követő napfelkeltét. A nyári napforduló évezredek óta vonzza az embereket ehhez a rejtélyes, ősi kőkörhöz – idén 6500-an csatlakoztak a természet és a múlt ünnepéhez.
A brit meteorológiai intézet hőségriadót adott ki az ünnep reggelére, de a napkelte pillanata különleges kegyelemként érkezett: bár az égbolt felhős volt, épp a keleti horizonton nyílt rés, ahol a nap első sugarai áttörhettek. Az összegyűltek így tanúi lehettek annak a természeti csodának, amelyet az emberiség már több ezer éve ünnepel: a nap legmagasabbra hágását az égen, amely a fény, az élet és a megújulás szimbóluma.
Stonehenge: titkok és legendák kövei között
Stonehenge máig a világ egyik legrejtélyesebb építménye. A szakértők szerint a legalább ötezer éves sziklakör nem egyetlen építési hullám eredménye, hanem több száz éven át tartó építkezés nyomait őrzi. A koncentrikus elrendezésű, 20-25 tonnás kőtömbökből álló monumentum valószínűleg temetkezési helyként, zarándoklatok színtereként és szakrális ünnepek helyszíneként is szolgált. Sokak hite szerint egy ősi napimádó kultusz központja lehetett, amelynek tagjai a napforduló idején különleges rituálékat tartottak itt.
Bár a tudomány nem zárja ki a napimádó elméletet, ma már biztosnak tűnik, hogy Stonehenge sokkal összetettebb szerepet játszott: egyszerre lehetett közösségi gyülekezőhely, égi jelenségek megfigyelőpontja és spirituális zarándokhely.
Tiltások, lázadások, újrakezdések
A napfordulós ünneplés hagyománya modern kori formájában 1974-ben kezdődött, amikor néhány százan a tilalom ellenére átmásztak a köveket övező drótkerítésen. A hatóságok akkor bírósági végzések ellenére sem tudták elszállítani az ott maradókat – többen hat hónapig, egészen a téli napfordulóig a helyszínen maradtak.
Az 1980-as években gyakoriak voltak a rendőri beavatkozások: 1985-ben súlyos zavargás robbant ki, amely több tucat sérüléssel járt. Ezután 15 éven át teljes betiltás következett: 2000-ig minden június 21-én 6,5 kilométeres tilalmi zónát alakítottak ki a műemlék körül.
A fordulópont a 2000-es évek elején jött el: a hatóságok és a közösségek között elindult egy párbeszéd, amely lehetővé tette, hogy a napfordulót békés, közösségi élményként éljék meg újra a résztvevők. A mostani évben is ezt a nyugalmat tapasztalta meg a mintegy 6500 ünneplő – a rendőrség szerint semmilyen incidens nem történt, és a hangulat piknikszerű volt.
A nyári napforduló ma – ősi hagyomány a modern világban
Az, hogy évről évre ezrek kelnek útra, hogy együtt nézzék a felkelő napot, miközben körülöttük több ezer éves kövek állnak, arról tanúskodik: az emberi közösségeknek továbbra is szükségük van az ünnepekre, amelyek túlmutatnak a hétköznapokon. Stonehenge ilyenkor nem csupán régészeti látványosság, hanem élő szimbóluma lesz a természettel való kapcsolatnak, az idő körforgásának, és annak az ősi vágynak, hogy az ember a világegyetem rendjében megtalálja a helyét.
Idén a hajnali fény újra megmutatta magát a kövek rései között – és ezzel újraértelmezte a kapcsolatot múlt és jelen, ember és természet, hagyomány és jövő között. Stonehenge hallgatag kövei pedig tanúságot tesznek arról, hogy vannak dolgok, amelyek időtállóbbak minden változásnál: a nap járása, a közös ünneplés vágya és az örök kérdés, amit a napkelte minden évben újra feltesz nekünk – vajon értjük-e, amit látunk?
