Elhunyt Alfred Brendel világhírű zongoraművész és író, 94 éves volt
Alfred Brendel, a világszerte ünnepelt zongoraművész és író 94 éves korában hunyt el londoni otthonában.
Brendel 1931. január 5-én született Morvaországban (a mai Csehország területén), gyermekkorát pedig főként Horvátországban és Ausztriában töltötte.
„Nem voltam csodagyerek, kelet-európai vagy zsidó – amennyire tudom – nem vagyok” – mondta egy interjúban. „Nem vagyok jó lapról olvasó, nincs fenomenális memóriám, és nem zenei, művészi vagy értelmiségi családból származom. Szerető szüleim voltak, de mindent magamnak kellett felfedeznem.”
Zongorát és zeneszerzést 16 éves koráig tanult, ezután többnyire autodidakta módon képezte magát. Első nyilvános hangversenyét 17 évesen Grazban adta, ahol Bach, Brahms és Liszt művei mellett saját kompozícióját – egy kettős fúgás szonátát – is eljátszotta ráadásként. Tizenévesen nemcsak zenészként, de íróként és kiállító festőként is aktív volt, 1949-ben pedig negyedik helyezést ért el a rangos Busoni versenyen, amely elindította előadóművészi karrierjét.
Zenei pályája több mint hat évtizeden átívelt, fellépett a világ legfontosabb koncerthelyszínein és fesztiváljain, a legnagyobb zenekarokkal és karmesterekkel dolgozott együtt. Különösen Beethoven zenéjéhez kötődött, és ő készítette el először a zeneszerző összes zongoraművének teljes felvételét. Jelentős szerepet játszott Haydn művészi jelentőségének hangsúlyozásában, Schubert szonátáinak és Schönberg zongoraversenyének elfogadtatásában, valamint Liszt zongoramuzsikájának újrafelfedezésében is.
1971-ben Londonba költözött, és Hampstead városrészben élt. Második házasságából három gyermeke született (fia, Adrian elismert csellóművész, első házasságából született lánya, Doris, pop- és rockénekesnő). Utolsó nyilvános koncertjét 2008-ban Bécsben adta, de ezután is aktív maradt: verseket és esszéket publikált, előadásokat tartott, tanított és mesterkurzusokat vezetett.
2010-ben, amikor a Gramophone magazin életműdíját vehette át, így nyilatkozott a Guardian-nak:
„Nem érzem magam bűnösnek azért, mert ‘értelmiségi’ lennék – ha ez azt jelenti, hogy gondolkodom a zene szerkezetéről, karakteréről, humoráról. De nem száraz elemzésről van szó – az viszonylag könnyű, ha tudod, hogyan csináld. Én pont az ellenkezőjét teszem: megismerkedem egy művel, és várom, hogy elmondja nekem, miről szól, mitől lesz mestermű. Ez az, ami igazán lenyűgöz.”
Szakmai körökben „a zenészek zenésze” és „a zongoristák mentora” néven emlegették. Tanítványai közé tartozik Paul Lewis, Imogen Cooper, Kit Armstrong és Till Fellner is – Brendel a zenei tapasztalatait bőkezűen és elkötelezetten osztotta meg a fiatalabb generációval.
Paul Lewis így búcsúzott tőle:
„Alfred Brendel több mint harminc éven át volt vezetőm, mentorom és kimeríthetetlen inspirációforrásom. Távozása hatalmas veszteség nemcsak a zenei világ, hanem mindannyiunk számára is, akiket megérintett bölcsessége és embersége, amelyet önzetlenül osztott meg.”
Imogen Cooper hozzátette:
„Brendel egyedülálló volt a nagy zongoraművészek panteonjában – inspiráló és hajthatatlan, irodalmi, művészeti és zenei tudása egyaránt lenyűgöző volt. Játéka intenzív és látomásszerű, tanítása semmivel sem kevésbé – de a száraz humor sosem hiányzott.”
Alfred Brendel 23 díszdoktori címet kapott olyan intézményektől, mint a weimari, cambridge-i, oxfordi és a Yale-i egyetem, valamint a Juilliard School. A Royal Academy of Music tiszteletbeli alelnöke volt, és olyan elismeréseket nyert el, mint a Bécsi Filharmonikusok tiszteletbeli tagsága, a Sonning- és Siemens-díjak, valamint a japán Praemium Imperiale.
